1944. [Siró Ödön. ] Ödön bácsi:
Okos Bence. - Meséskönyve
NAGYON RITKA, EGYEDI DARAB!!!!
FIGYELEM!!!! A KÖNYV HASZNÁLT ÁLLAPOTÚ, RESTAURÁLÁS SZÜKSÉGES!!!!! !
6-10 éves gyermekek számára.
Szilágyi Yvonne rajzaival.
Bp., 1944. Művelődés. Officina. 134 p.
Mesés bevezetés a matematikába. Nagyalakú, illusztrált félvászon kötésben. Megkopva.
Néhány idézet a könyvből:
- Hű, ez nagyon nehéz!
Fejét vakargatta, ide-oda járkált, majd hirtelen tótágast állt, és lábbal az ég felé kalimpálva, boldogan rikkantotta:
- Tudom már, négy meg kettő az kilenc.
A királyfinak az oldala nyílalt a nevetéstől:
- Ugyan, te bolond, minden kisgyerek tudja, hogy négy meg kettő az: hat.
- Az lehet, de én most tótágast állok, és így a hatost kilencesnek látom.
Azzal talpra ugrott:
- No, kérdezel még valamit, kicsi gazdám?
- Igen, azt, hogy a tízről mi jut eszedbe?
- A tízről? Nagyon nehezeket kérdezel. De hopp, megvan! Én, meg Karikaláb, együtt tízen vagyunk.
- Már megint bolondokat beszélsz, hiszen egy meg egy az kettő.
- Lehet, hogy más közönséges embereknél így van, de miránk ez nem áll.
Kihúzta magát, éppen csak a fejét hajtotta le.
- Látod, én most olyan vagyok, mint egy nagy egyes. Most képzeld mellém az udvarmestert karikalábával. Olyan mint egy kicsi nulla. Márpedig, ha egy egyes mellé nullát teszünk, az: 10.
De már erre a királyfi úgy kacagott, hogy még a lélegzete is elállt.
- Elég, elég, többet nem kérdezek, mert megpukkasztasz.
Szederinda négykézláb vágtatott ki a szobából és boldogságában nyerített. Szederinda elhatározta, hogy másnap közelről is megnézi a királyfi új barátját.
A királyfi este ágyában hol Bencére gondolt, hol meg Szederindára. Megállapította, hogy régen volt ilyen jó napja. Ezt pedig – be kellett vallania -, a számolásnak köszönhette. Csodálkozva állapította meg magában, hogy a számolás nem is olyan unalmas, mint ahogy azelőtt gondolta. Félálmában sorra elvonultak előtte a számok. Elöl haladt a hosszú, nyurga egyes. Feltűnően hasonlított Szederindára, és a fején a napot hordta. Utána a kettes, fején két hatalmas szarv. Aztán a hármas, görcsbe húzódva, mint akinek a gyomra fáj. Mögötte a négyes – szék, mind a négy lábán sarkantyús csizma. Aztán sorba a többi, de azokra már másnap reggel nem is emlékezett.
- Szegény királyfi! - és Bence megsimogatta a kezét. – De rossz lehet akkor neked árván élned!
- Bizony, azóta nem lelem a helyem a palotában. De – s felvillant a szeme -, találtam valamit a háromra.
- No, mondjad! - unszolta Bence.
- A magyar zászló három színe.
- Nagyon helyes – szólt Bence -, közben én is találtam valamit. Már mondtam, hogy édesapám juhász. Amikor a juhokat fejik, háromlábú fejőszékre ülnek. A csizmadiaszék is ilyen.
- De rossz nekem – sóhajtott a királyfi -, én még se juhok fejését, se csizmadijaműhelyt nem láttam.
- Pedig nagyon érdekes ám mind a kettő. Ha akarod, én megmutatom.
- Jó lesz – örült a királyfi -, te megmutatod nekem a juhnyájat, meg a csizmadiaműhelyt, én meg egyszer a palotába vezetlek be.
- Áll az alku – villant fel Bence szeme és kezét nyújtotta.
A királyfi belecsapott és jól megrázta. - Tudod mit, Bence, nekem úgysincs senkim, legyünk jóbarátok!
- Rám mindig számíthatsz. - felelte egyszerűen Bence.
- No, de most folytassuk azt, amit megkezdtünk. Melyik szám is következik?
- A „ négy”. De ezzel olyan gyakran találkozunk, hogy már nem is segítek.
- No, nézzük csak – ráncolta homlokát a királyfi -, az asztalnak, a széknek négy lába van, a kocsinak négy kereke. Az állatoknak is négy lábuk van. Hopp eszembe jutott még valami: a négy évszak.
- Elég is lesz már. - állította Bence. - Látom, már belelendültél. Azért most már csak kérdezni fogok. Mi jut eszedbe az „ öt” -ről?
- A kezem öt ujja.
- Hát a hatról?
A királyfi elgondolkodott. Szórakozottan széttekintett, azután hirtelen felkiáltott:
- Nézd ezt a legyet: hat lába van.
- Hát a hetes számról?
- Ó, ez könnyű! Szeretem nézni esténként a csillagos eget, a Göncöl-szekér hét csillagból áll.
- No látod – mosolygott elismerően Bence -, ez nekem se jutott mindjárt eszembe. Hát a nyolcasról mit tudsz?
Gondolkodott a királyfi, még a homlokát is összeráncolta, majd az égre nézett, mintha onnan várna segítséget. Tekintete egy napsugárban csillogó pókhálóra esett és máris diadalmasan vágta ki:
- Nyolc lába van a póknak!
- Hát a kilences számról tudsz-e valamit? - vallatta tovább Bence.
- Van egy tekejátékom – és annak kilenc bábja.
- No, és a tíz?
- Hát az csak könnyű, tíz ujjam van a kezemen is, lábamon is.
- Hát még? - noszogatta Bence.
- Izém hát a méterben is van tíz. - akadozott a királyfi.
- Jó, jó – mosolygott Bence – de mi az a tíz?
- Azt mindig elfelejtem. - pironkodott a királyfi. - Nem tudom soha, hogy melyik a nagyobb: a centiméter, a deciméter-e, vagy a milliméter?
- Tyű, ez nagy baj! - szörnyülködött Bence. Sok dolgunk lesz majd. Ide nézz – és körülbelül vállmagasságba tette a kezét - , a földtől eddig egy méter. Egy méterben van tíz deciméter. A deciméter akkora, mint körülbelül a tenyerem hossza. Ebben megint 10 centiméter van. Egy centiméter annyi, mint a hüvelykujjam szélessége. A centiméterben megint van tíz milliméter. Ez már nagyon kicsi ám. Valamivel több, mint a körmöm vastagsága.
- Úgy restellem – szólt a királyfi -, de meglásd, többé nem felejtem el.
- No, most nézzük tovább a számokat. - ajánlotta Bence. - De tízen felül már csak az érdekesebbeket vesszük. Itt van például a tizenkettes szám. Mi jut eszedbe erről?
Elgondolkodott a királyfi, aztán az ujjain kezdte számlálni:
- Egy tucat – éppen tizenkét darab. Déltől éjfélig tizenkét óra telik el. A legtöbb ember déli tizenkét órakor ebédel. Nagy ünnepeken édesapámmal tizenkétlovas hintóba ülünk és úgy kocsikázunk körül a városon. A hintót tizenkét díszruhás lovas testőr kíséri. Van egy nagyot szóló ágyúnk, abból ilyenkor tizenkettőt lőnek.
- Más nem jut eszedbe? - unszolta Bence. Olyan, amit minden gyerek tud?
- Várj csak – törte a fejét a királyfi – mi is van még tizenkettő? Hopp, megvan! Jaj, de egyszerű is! Az év tizenkét hónapja.
- El is tudnád őket sorolni?
- Hogyne! - és már darálta is.
- Hát a 14-ről tudsz-e valamit?
- Mást nem, csak azt, hogy két hét az 14 nap.
- Ebben a pillanatban magam se tudok többet. - vallotta be Bence. - Hát a 15-ről?
- Másfél liter = 15 deciliter. - mondta diadalmasan a királyfi. Ugye most nem hibáztam el?
- Most jól mondtad. - bólintott Bence. Hát a 18-asról mi jut eszedbe.
- Ha csak az nem, hogy másfél tucat.
- Annyi. Hát a 24-ről tudsz-e valamit?
Gondolkodik a királyfi, szinte beleizzad, aztán hirtelen felderült az arca:
- Megvan. Egy nap – az éppen 24 óra.
- Annyi. Hát a 28-ról, 29-ről, 30-ról és 31-ről tudnál-e valamit?
Akárhogyan törte a fejét a királyfi, erről a négy számról bizony semmit sem tudott mondani.
- Biztosan tudod – nyugtatta Bence -, csak most nem jut eszedbe. Figyelj csak ide: Egy hónapban van harminc, vagy harmincegy nap, kivéve a februárt, az csak 28 napos, szökőévben pedig 29 napos. Hogy melyik hónap hány napos, azt az öklöd bütykein is kiszámolhatod. Meg is mutatta mindjárt, hogyan.
- Jaj, de jó ez – örült a királyfi – ezt már ezentúl sohasem fogom elfelejteni.
- No, most már csak hármat kérdezek. Mi jut eszedbe az 52-ről?
- Arról bizony semmi. - vallotta be a királyfi.
- No, ha nem, akkor megmondom: Egy évben 52 hét van. Hát a 100-ról mit tudsz?
- Arról már sokat. Egy méter 100 centiméter, egy forint száz fillér. Sőt azt is tudom – s itt egy percig elgondolkodott – egy deciméter 100 milliméter.
- Ez már igen! - bólogatott Bence. - Most már csak azt mondd meg, hogy a 365-ről mi jut eszedbe?
- No ezt megint tudom – örült a királyfi -, 365 nap van egy évben. A szökőévben 366.
- No látod, ezt is jól mondtad. Csak egy kis türelem kell és rövidesen úgy számolsz, akár én.
Örült a királyfi a dicséretnek, még az arca is belepirosodott.
De most Bence hirtelen talpra ugrott:
- Jaj, mennem kell, mindjárt dél lesz, és mi pontosan déli harangszókor ebédelünk.
- Honnan tudod, hogy mennyi az idő - csodálkozott a királyfi -, hiszen itt nincs óra?
- Nem kell ahhoz óra, a nap állásából látom, meg délben a legrövidebb az árnyék.
- De ugye, holnap is eljössz? - kérlelte a királyfi.
- El én nagyon szívesen, ha szabad idejönnöm.
- Hogyne jöhetnél, ha én hívlak. - feszítette ki mellét a királyfi.
Lehúzott az ujjáról egy aranygyűrűt, odaadta Bencének és így szólt:
- Ha bárki kérdezné, hová mész, csak mutasd meg ezt a gyűrűt és meglásd, szabad utad lesz a kertben mindenhová.
Bence megköszönte a gyűrűt, felhúzta az ujjára, aztán kezet fogtak, és egy perc múlva már Bence túl a kerítésen vágtatott hazafelé, hogy idejében asztalhoz üljön.
A királyfi utánanézett, aztán amikor a pora is eltűnt, megfordult és elindult a palota felé, mert hallotta, hogy ott is megszólalt már az ebédre hívó harang.
Jelenlegi ára: 3 650 Ft
Az aukció vége: 2011-10-08 23:32
. Ödön bácsi: Okos Bence. - Meséskönyve 1944. ANTIK - Jelenlegi ára: 3 650 Ft